Erdőjáró kitérőutak a zarándokúton

'Libák útja'

Ennek a túraútnak a nevét Márton napi ottjártunkkor a Tenkes csárda előtt csámborgó - a gasztronómia mártíromsága elől megmenekülő - liba csapat ihlette; útvonala csodás helyszínekre vezet a strapás, ám annál változatosabb 17 km-es hosszán. A kirándulás kitűnő lehetőség a zarándokútra történő erőnléti felkészülésben! A kezdeti szakasz friss lendületében a máriagyűdi templomkert felső részéből induló meredély meghódítása a feladat, melynek sikerével a Tenkes-hegy gerincére érünk. A terep igen meredek, nedves időben csúszós, így hát 'csak óvatosan'! Ruházat tekintetében is legyünk előrelátók, mert a hegytető szeles lehet! A csúcson lévő katonai radar miatt a terület a Honvédség állandó felügyelete alatt áll. Kilátópont híján nem érdemes letérni a jelzett útról. Kilátás kicsivel lejjebb, északi irányban kínálkozik - tiszta időben a pécsi Mecsek vonulatát villantja fel itt-ott az erdő. A hegytetőről könnyedebb trappolással ereszkedünk lefelé egészen az Árpád-korban megépült, később gót, majd barokk stílusban továbbalakított gyönyörű templomhoz Túronyba. Az 58-as főúton való átkelés után a Zöld sáv jelzést kövessük. A lombsátor alá rejtett kis löszmélyút hamarosan egy magánút bejáratához ér, (csak bátran tovább...) amely egy szép halastóhoz vezet minket. Magunk mögött hagyva a tavat, a dombhát peremére jutunk, ahonnan pár lépés után a szomszédos településre, Csarnótára érkezünk meg. Kedves főutcája közepén, kis templománál "lépjük ketté" a falut, majd folytonos emelkedővel hangulatos pinceföldeken át haladunk mind feljebb és feljebb. A kövessé, kopárrá váló felszínen (ún. karros, vízoldott mészkő vonulaton) hamarosan kiemelkedik a Kopasz-hegyi őrtoronyszerű kilátó. Az esőmenedékként is funkcionáló kőkilátó tetején körpanoráma fogad: tisztább időben északra a Mecsek, délre a horvátországi Verőce és Diakovár között húzódó Papuk-hegység tárul a szemünk elé. Innen "lokátor"-toronyirtánt haladunk tovább a szép kőösvények kacskaringózó ösvényén. A jelzéseket a kövekre festegetve találjuk meg. A felhagyott kőbánya pereménél még időzzünk egyet e tágasság látványával, hogy azután a jobbra eső pince úton hipp-hopp megérkezzünk a Tenkes csárdához! Ennek fenséges ízkínálata szinte kihagyhatatlan - libákat simogatni bátorság! Pocaklapító indokkal ezt követően ismét felkapaszkodunk a radaros högyre. A hátralevő, mintegy 4 km-en jelentős szintemelkedéssel kell számolni. Kárpótlásul a lefelé vezető út ereszkedése egyenletes lesz. A hegymagas szintjében két ponton is keresztezzük korábbi útvonalunkat. Később, az ereszkedős szakaszon, még a cél előtti utolsó km-en újabb kilátót érintünk, ahonnan a Kegyhelyre nyíló fenséges letekintés látványa méltó módon zárja a túrát.

Törökvár túraút

Máriakéménd környéke a Baranyai-dombság egyik leginkább erdővel borított része. Az itt található turistautak, kiépített források, pihenők Biki Endre Gábor túramozgalmár kezdeményezésével jöttek létre 2010-től kezdődően. A környék egyik fő látnivalója a falutól pár kilométerre található Törökvár,  egy dombnyúlványon álló, feledés sűrűjébe (s.i.c.) veszett, de a túrautak létesítésekor újra feltárt falmaradványként. Szép környezetével és a falu közelségével a környék leggyakrabban felkeresett helyszíne ez, üde kis pihenőhelyét gondos kezek vigyázzák. Szép kilátásokat rejtő körtúránk 10km-es távja a Kegytemplomtól indul. A műútról még a falutábla előtt, a gazdasági üzem bekötőútjával szemben egy dűlőútra térünk ki a Karasica irányába. A pataknál betonoszlopokból alkotott hidat találunk, ahol megválaszthatjuk melyik oldalon kívánunk továbbmenni. A folyás irányába forduljunk, és egészen a falu alsó végében levő hangulatos kőhídig menjünk. Innen a faluba térve kis kiugrót tehetünk a fenyők sűrűje mellett álló, sárgára mázolt Rott-pincéhez, melynek borából szerencsés esetben kóstolót vehetünk (telefon egyeztessünk a tulajdonossal, Rott Ferenccel). A falu központjában lévő kisközértnél a felfelé induló utcán menjünk tovább, a temetőnél pedig a betonos úton folytassuk a sétát. A nyomóskút utáni elágazásnál a baloldali meredekest válasszuk, ami nyílegyenesen felvezet  a hajdan híres kéméndi szőlőhegyre. A meseszép kilátásban gyönyörködve révedjen el képzeletünk kicsit a múltba... Mint a Baranyai-dombság más településén, itt is minden talpalatnyi földet szőlővel műveltek meg az itt élő dolgos svábok. A valaha itt állott présházak száma 100 fölötti volt; a környező szőlődombokon összesen mintegy 400 pinceluk őrizte a szőlőművesek borait, valamint a maguk és haszonállataik számára felhalmozott terményeket. Kéménd pincesora a legismertebb borvidéknek számított, híre megelőzte a Villányi vidék ismert pincefalvait. A hegy borát vitték Bécsbe pezsgőbornak, később Pécsre - bányabornak. Utóbbi nagy mennyiségeket jelentett, mert "védőitalra" nagy szükség volt ám... A pincéknél a kék körút jelzésbe csatlakozva és tovább, felfelé haladva a Schleicher-kereszthez érkezünk. Az itt élők hitéletében meghatározó szerepet kapott e helyszín a régmúltban, de közelmúltbeli története is igen szimbolikus. Históriáját a mellette álló tájékoztató tabella adja tudtunkra. A szántó-erdő határán futó turistaút hamarosan irányjelző táblával ellátott elágazóba ér. Mielőtt itt a völgy irányába letérnénk, - ha még nem tettük meg eddig - tegyünk egy fél órás kitérőt egy szépen felújított képoszlophoz, amely a Törökvárral szomszédos egykori szőlőhegy gerincútján áll. Hozzá a sárga emlékműjelzés kalauzol el, A rendszeresen kaszált szép úton az elburjánzott szőlőindák között itt-ott rálátni a Mecsek tömbjeire is. Az oszlop négy oldalán annak négy irányába eső teleülésnek templomi szentsége láthatók a képeken. A képoszlop elhelyezkedése természetesen nem véletlen, mint megannyi emlékmű társa települési határt jelzett egykoron. A faluhoz tartozó, pincelukakkal is rendelkező szőlőterület ugyanis idáig, a "Kátolyi hegyig" nyúlt ki fénykorukban. Visszasétálva az irányjelzős elágazóba, a kék rom jelzéssel a völgy felé térünk ki. Nemsokára egy pihenőt és az úttal átellenben a gyéren csörgedező, ám annál frissebb (időszakos) Vályús-forrást találjuk meg. A hosszabb szakasz a völgyön vezet keresztül, mígnem egy kereszteződésnél balra fordulva (zöld sáv) már csak pár lépést kell tenni a Törökvári-pihenőig. Itt esőbeálló, padok, tűzrakó, sőt potyi WC is szolgálja a turista kényelmet! A kézi szivattyús kút vize jól kihajtva, nyugodtan fogyasztható. A várdombi meredek tetején fák ágai közt kivillannak a Kelet-Mecsek ismert tömbjei, a Hármas-hegyet és a Zengőt, a völgyben pedig a Kegytemplomot pillanthatjuk meg. További sétával a Törökvár falmaradványához érünk, ahol az alatta feltárt remete-lukat, mellett táblácskán a vár történetét szemrevételezhetjük. Visszatérve a pihenőhelyre, azt egy szekérúton hagyjuk el, majd nem is sokat haladva a szántőföld-darabka szélén felbukkanó magasles mellett találjuk meg a Patkányos patakon átvezető kis fahíd tákolmányt. Átkelve, a patak jobb oldalán haladunk a halastó végéig. Jobbra forduló kanyarja után tartsuk az egyenes irányt, így az erdőszegély mögött pár lépés után újra megpillantjuk a fenséges Kegytemplomot és a Plébániaépületet. Az áramos vadkerítés végeit kikerülve, az erdőszélen haladva érjük el végül a célt.

Erdőkerülő gyalog-galopp

Az erdőjáró túrautak közül ez a legrövidebb erdőjáró út (4km), amely ideális esetben az aznapi zarándoklatba is könnyedén beilleszthető. Az útvonal idősebb erdők között mehetne, ha azok nem váltak volna a közelmúlt fakitermelésének áldozatává. A megmaradt erdők azért most is kellemes közeget nyújtanak minden évszakban a rejtekük alatt sétára indulónak. A haladás könnyű a használatban álló erdei utakon, egyedül a nedvesebb időben kell némi sárral számolni, de akkor sem vészes mennyiségben. Ösvényére a székelyszabari autós pihenőnél térünk rá, ami a sportpálya után hamarosan északi irányba fordul. A régi erdő helyén magoncozó irtásrész után zárt erdőrész következik. Nem sokkal később pedig pedig már meg is érkezünk a Szabari-erdészház padokkal kiépített pihenőjéhez. Az egyenes végén irányjelző tábla igazít útba, jobbra fordítva minket. Kiérve az aszfalt útra csak rövidet gyalogolunk rajta, mert a sárga sáv a túloldali erdőbe navigál minket. A jelzések cikk-cakkja végül átvezet az erdőn, aminek szélén balra! kell fordulni, hogy kijussunk a nagyerdő szegletcsücskébe. Itt Kelet irányba visz a földút tovább. A régi betonköves magassági pontnál álljunk meg, mert onnan a legszebb a visszatekintés a Zengő és a Hármashegy ormaira. Véletlen-e vagy csak beleképzelés, de ennél a pontnál jó energiákat is érezhetnek a szenzuálisabb típusú emberek. Tőle pár verébugrásnyira az út fordul egyet, majd elágazóhoz ér. Szemből (a messzebb látható kereszt felől) itt tér vissza a Zarándokút vonala. Nekünk pedig Kelet felé fordulva, a látóhatáron felbukkanó Nagy-fa irányába kell folytatnunk utunkat.

'Szitakötő' ösvény

A véméndi mélyvölgyet kerülve tesz egy kört ez a 8,5 km-es természetjáró ösvény a sárga kereszt turistajelzésével. Javasolt irány szerint a Szitakötő Farmtól (véméndi pincék) Kelet felé a temető irányába induljunk el a Sárga kör jelzésen. Ha még nem voltunk, térjünk be vele a zarándokcélként számontartott Szerb kápolnához és szentkútjához. A jelzés a kiágazó ponttól továbbvezet a temető felé. Sarkán jobbra fordulva 70m után egy szekérút köt át bal kéz felől a párhuzamos utcába. Ott megint balra fordulva már a Sárga sáv jelzésen vagyunk. Az utolsó házak után patakhoz és magas föld átereszhez érünk. A mögötte lévő elágazásban letérünk a S sáv jelzésről és a bal oldali, enyhén felfelé tartó jelzetlen szekérúton folytatjuk túránkat! Ez szép erdőkkel borított fennsíkra visz fel. Figyeljük a térkép irányváltásait és irányjelzőit! A négyszegletű kedves irtásréten ideális esetben tegyünk pihenőt. Magunk mögött hagyva a rétet a csücskétől, egy keresztező elágazásban jobbra, északi  irányba fordulunk, majd hosszabb menet után az újabb kereszt irányú letérésnél - ez valójában egy erdőválasztó nyiladék! - balra fordulunk. Az út nemsokára hirtelen igen meredekké válik, levezet a völgybe, aminek alján egy zártabb felépítésű állandó telepítésű vadászles áll. A völgyben patak fut, amely a tóhoz visz. Annak irányát kövessük. A felduzzasztással létesített, erdővel körülvett tópart idilli pihenőhely, fedett esőbeállóval, tűzrakóval és padokkal. A gáttól tovaindulva végig a kerítés mentén haladunk egészen a végében található kapuig. Ott kilépve a területről balra fordul a turistaút, így a kerítés már bal kéz felől lesz. (Ha a kapu magasságában a keskeny erdősávot a csalános miatt nem bírjuk átlépni, pár száz méterrel feljebb átvezető nyílást találunk a bozótsávon. A beágazó út visszavezet a kerítés mellé.) Ettől kezdve végig az erdőszél határán megyünk, a jelzéseket a kerítésen belüli fákon találjuk meg. A völgyerdő kerül egy nagyot előbb balra, majd hosszabb egyenes után jobbra. Míg végül visszaérkezünk a "bázishoz", Erika és Kitti kedves pincéjéhez.

Figyelem! A Sárga kereszt útvonal - a túra jelentős szakasza - habár megfelelő módon felfestett, pillanatnyilag még nem szerepel egyetlen online adatbázisban sem. A tájékozódásban a Zarándoktérképen pontosan jelölt haladási útvonal és a képekkel ellátott irányjelző útpontok adnak segítséget!